Kastélykórház – a szegények gyógyulására

Kórháznak épült a szegények számára, és 500 éven át kórházként is működött. Ma múzeum. Franciaország egyik legszebb épülete: a l’Hôtel-Dieu de Beaune.

Alig ért véget a 100 éves háború (Arras-i egyezmény, 1435), portyázó hordák dúlják a burgundi falvakat, nyomor és éhezés mindenütt, Beaune népének többsége nincstelen. Eközben Nicolas Rolin, Burgundia kancellárja saját üdvösségével van elfoglalva. Nagy gondban van, hiszen politikai karrierje során, vagyona gyarapítása céljából többször nyúlt olyan eszközökhöz, amelyek a végső elszámolásnál bizony a Pokol felé billentenék a mérleget. Valami hatalmas jótéteménnyel lehetne csak ellensúlyozni ezt. 

Ezért Rolin és felesége, Guigone de Salins 1441-ben szegénykórház létrehozását határozta el, amihez elnyerte IV. Jenő pápa áldását is. Rolin földterületeket vásárolt Beaune központjában, és Jó Fülöp (Philippe-le-Bon), Burgundia hercege támogatásával  1443-ban bejelentette a l’Hôtel-Dieu kórház megalapítását a város szegényei számára.

Rolin évi 1000 frankkal támogatta a kórházat, meghatározta a kórházi ágyak számát (30), a kápolna kialakítását, megalapította a Beaune-i kórház nővéreinek (Les sœurs hospitalières de Beaune) rendjét, hogy “jámbor és jó magaviseletű asszonynép” ápolja a betegeket. Az alapító utasítása szerint egy visszahívható világi vagy vallási elöljáró állt az intézmény élén, aki felelős volt a gazdálkodásért, a gyógyító munkáért és a házirend betartatásáért.

A kórházat 1451. december 31-én szentelték fel és 1452. január 1-én nyitották meg a betegek előtt. Az utolsó burgundiai herceg 1477-es halála után a francia király lett Burgundia ura, aki megerősítette a l’Hôtel-Dieu kiváltságait. Később újabb termet nyitottak – salle Saint-Hugues -, amely XIV. Lajos király kérésére, miszerint nem megengedtehő a koedukált gyógyulás, a férfiak hálóterme lett, míg a női betegek a Szegények nagytermében kaptak helyet. A király támogatása tette lehetővé azt is, hogy az egyes súlyosan fertőző betegeket elkülönítve tudják kezelni.

ô

Nem tudni Nicolas Rolin elnyerte-e végül a lelki üdvösséget, de annyi bizonyos, hogy olyan intézményt hozott létre, amely évszázadokon át szolgálta a gyógyítást, mintául szolgálva számos további európai kórház számára. Befogadtak öregeket, rokkantakat, betegeket, árvákat, szülés előtt álló nőket, nincsteleneket egyaránt, hogy azok gyógyulást és menedéket találjanak. Az intézményben a páciensek testi és lelki ápolására is odafigyeltek.

1971-ben megépült a Philippe-Le-Bon kórház Beaune északi részén – ekkor adta át a gyógyítást az új intézménynek a l’Hôtel-Dieu. Ez azt jelenti, hogy pontosan 519 évig működött kórházként.

1984-ben a még időseknek szállást nyújtó két termet és a XV. századi konyhát is restaurálták, és 1988-tól látogatható az egész épület múzeumként.

Az épületegyüttes ámulatba ejtő. Ahogy az ember belép a főkapun (némi sorban állás után) az első pillanatban elakad a lélegzete: hatalmas, pompás palota, oszlopos árkádokkal, karcsú tornyokkal, manzárdablakok sorával, a csodás festett tetőcserepekkel (tuiles vernissées). Nem hiszed el, hogy kórház volt, kórháznak épült, méghozzá a szegények kórházának. Nagy bűnei lehettek Monsieur Rolin-nak, azt biztos…

Az épület építésze ismeretlen, egyes források szerint a flamand Jacques Wiscrère felügyelte az építkezést. Ugyanakkor a dokumentumokban közreműködőként szerepel számos francia és flamand kőműves, festő és üvegműves neve. A homlokzat az északi reneszánsz polgári építészet egyik legszebb példája. 

A négyszögletű udvar köré épített épületszárnyak közül hármat borítanak a Burgundia védjegyévé vált festett – piros, barna, sárga és zöld -, gyönyörű mintát alkotó tetőcserepek. A jelenlegi cserepek nem eredetiek, hanem az 1902 és 1907 közötti időszakban készült másolatok.

Az északi, keleti és nyugati oldalon kétszintű galériát láthatunk, amelyet a földszinten kőoszlopok, az első emeleten fa gerendák tartanak. A tetőablakokon finom fa- és vasmunka látható. Az udvar közepén egy gótikus vasalattal ellátott kút is található. 

A Szegények nagyterme valójában óriási, és különösen tágas hatást kelt a fordított hajótestre emlékeztető, festett gerendák alkotta mennyezet. A terem két oldalán 15-15, egymástól elválasztott, fülkeszerű ágy áll. Elfüggönyözhetők, mindegyik mellett kis asztalka áll a beteg szükséges tárgyaival. Pontosan úgy vannak megágyazva, ahogy a középkorban is használták őket. 

A terem végében nyílik a kápolna, az oltár belső tábláit Rogier van der Weyden flamand művész az Utolsó ítélet jeleneteivel díszítette. (Ez ma külön teremben látható.)

A kápolnából tovább haladva ismét az uvarra jutunk, ahol az árkád alól bekukkanthatunk a nővérek berendezett szobájába, ahol a gyógyításon kívüli egyes napi munkák folytak.

A következő terem, amelybe beléphetünk, a Szent Hugó (Saint-Hugues) terem, amelyaaz eredeti kórteremként van berendezve.  A Hospice mindig függött a tehetős polgárok támogatásától. Ez a 12 ágyas kórterem Hugues Bétauld jóvoltából szolgálta a betegeket, róla kapta a nevét. XIV. Lajos nem nézte jó szemmel, hogy férfiak és nők közös körteremben vannak elhelyezve, ezért 1658-as látogatása után ez lett a férfiak hálóterme. A teremben, amely a 16. század óta ugyanígy néz ki, a plafonon Krisztus kilenc csodáját ábrázoló freskó látható, a bejárattal szemközti fal pedig óriási festményekkel van borítva.

Ha továbbmegyünk a Saint-Nicolas terembe, amelyben hajdanán a haldokló szegényeket helyezték el, kiállítást láthatunk az elmúlt évszázadok orvosi eszközeiből, megismerhetjük az ápoló nővérek felszerelését, ruházatát, a mázas tetőcserepek történetét, készítését, néhány eredeti ki is van állítva. Látható itt a teljes épületegyüttes szalmából készült makettje is, amely egy hálás beteg munkája a 18. század közepéről. Ez a makett később nagy segítség volt az épület rekonstrukciójakor.

Az idegenvezetésből megtudhatjuk azt is, hogy különböző színű textilneműt használtak a különböző termekben, hogy el lehessen különíteni a fertőző betegekhez tartozókat. 

Az egyik legérdekesebb a terem padlóján középen keresztbe végigfutó, átlátszó fedéllel takart rés. Ezen keresztül lenézve vizet láthatunk, ami nem más, mint Beaune folyója, a Bouzaise. Nem véletlenül építették a kórházat éppen a folyóra, igen praktikus oka volt: egy kórháznak nagyon sok vízre van szüksége, hiszen rengeteget kell mosni, de kellett a víz a konyhán és a gyógyszerlaboratóriumban is. Igaz az használt vizet is a kanálisként is szolgáló  folyóba vezették vissza. 

A bejárattal szembeni épületszárnyban található a konyha, a laboratórium és a gyógyszertár.

A konyha jól felszerelt volt a korabeli viszonyok szerint, hatalmas, kétkürtős tűzhellyel, kemencével, rézedényekkel. Napi mintegy 100 ember étkezését biztosította, nem számítva naponta széosztott a kenyeret a szegényeknek. Az itt látható óriási kandalló eredeti középkori, akárcsak a nyársforgató automata. A többi berendezés a 17-19. századokból való.

A konyha kiemelten fontos volt, hiszen a gyógyításban negy szerepet szántak a megfelelő ételeknek. Minden beteg olyan összetételű és hatású (hűsítő, melegítő, nedves, száraz stb.) ételt kapott, ami a legjobban szolgálta a gyógyulását.

A laboratóriumban készültek a gyógyszerek. A mai berendezést egy 18. századi festmény alapján rekonstruálták, amelyen láthatók a gyógyszerkészítés egyes fázisai – főzés, zúzás, desztillálás – is. Számos növényi hozzávaló egyenesen az épület mögötti fűszerkertből érkezett. Látható a teremben egy óriási zúzó készülék, amelynek egyik súlya 6 kg.

A gyógyszertár – korábban Rolin özvegyének a szobája – falai mentén a gyönyörű fajansz tárolóedényekkel teli üveges szekrények állnak. A formájuk szerint tartalmaztak valamilyen gyógyító vizet, szirupot, pirulákat vagy balzsamot. A szintén is sorakozó üvegedények némelyike igen furcsa hozzávalókat tartalmaz, úgy mint pl. mályvacukor-por, szürke ámbra, abszint-só. Középen egy óriási mozsár áll, amlelyet valóban használtak is.  

A Saint-Louis terem a sérült, beteg katonák elhelyezését szolgálta (26 ággyal). Most faragott ládák és gyönyörű faliszőnyegek kiállítása látható a terem első részében.

Innen nyílik a kápolna eredeti, hatalmas, az Utolsó ítéletet ábrázoló poliptichonját (többszárnyú oltár) is bemutató terem. Az oltárkép 5,5 méter széles és 2,25 méter magas, kilenc tablóból áll, ebből hat mindkét oldalán festett. A poliptichon eredetileg úgy volt elhelyezve a képolnában, hogy Szegények nagytermében a betegek láthassák az ágyukból. Akkoriban a lelki ápolás ugyanis legalább olyan fontos volt, mint a test gondozása. Csak vasárnaponként és ünnepnapokon nyitották ki, ekkor lett láthatóvá az Utolsó ítéletet, egyébként, behajtva a hátoldali festmények látszottak, rajta többek között az alapító,  Nicolas Rolin és felesége, Guigone de Salins. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt látható még számos fali gobelin, pl. az aranyszőrű báránnyal. 

 

 

 

 

 

A Saint-Louis terem további részében orvoslástörténeti kiállítás látható. Néhány olyan régi fotó is bekerült ide, amely a 20. századból való. Ezeken a világháború sérültjeit látják el, és látható, hogy a berendezés, az ágyak éppen úgy néznek ki, mint ahogy ma a múzeumban a középkori rekonstrukció alapján. Egy árnyjátékban azt is megnézhetjük, hogyan ápolták betegeiket a nővérek.

Az utolsó szegletben borkóstolóedényeket, boros kellékeket, hordókat látni. Érdekes, hogy ezek miért is kerültek egy kórház-múzeumba.

Nos, l’Hôtel-Dieu történetéhez mindig is hozzátartoztak a jómódú mecénások, hálás páciensek, akik adományokkal segítették az intézményt. Ez nem csak pénzbeli és tárgyi adományokat jelentett, hanem gyakorta szőlőbirtokok felajánlását. Az első felajánlás 1457-ben, az utolsó 1997-ben érkezett. Ma a l’Hôtel-Dieu-höz tartozó szőlőbirtok 60 hektár, és ma is, mint 500 éven keresztül mindig, jelentős bevételt hoz az intézmény számára.

Ma az új kórház (Centre Hospitalier Philippe le Bon Beaune) állami költségvetési fenntartású, de a l’Hôtel-Dieu múzeumának és a szőlőföldek, valamint a hagyományos évenkénti borárverések bevétele mind hozzájárulnak a kórház és a hozzá tartozó városi intézmények fenntartásához, modernizálásához.

 

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet!

Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Francia kaland blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a Francia kaland bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!