Családi apátság Champagne-ban

Nem tudom, volt-e már alkalmad egy apátságban álomra hajtani a fejedet. Nekem most először adatott meg – egészen különleges hangulata van. Vaksötétben átmenni az udvaron a röpködő denevérek között nagyon kísérteties. És egyáltalán nem nehéz odaképzelni a fehér csuhás szerzeteseket. Ráadásul nem vendégként voltam ott, hanem mint wwoofer, de erről majd később.

A Septfontaines Apátság egyébként unikum, még Franciaországban is. Ott, ahol egy családi kastély – château – nem kirívó dolog, családi kézben lévő apátságból talán egy-kettő akad csak. Hiszen az ilyesfajta épületek egyházi vagy állami tulajdonban vannak, és legfeljebb a múzeumként működők látogathatók.

Champagne és Bourgogne között, Haute-Marne megyében azonban rábukkantunk a Saint-Nicolas de Septfontaines Királyi Apátságra, amely a de Selva család tulajdona, és szálláshelyként is működik.

A ma látható épületek – a kolostor, a templom maradványa és a melléképületek – a 17. századból valók, de magát az apátságot a 12. században alapították. Jobert atya 1123 körül érkezett az Ardennekből az akkor lakatlan Franchevaux völgybe, Roches mellé, a mai apátságtól északra. Hamarosan kis közösség alakult körülötte, amely Szent Ágoston regulája szerint élt, és a Lorainne-i Saint Pierremont apátság fennhatósága alá került. 1125 körül költözött az apátság mai területére, a Dardignon-i völgy bejáratához, és ekkor kapta a Langre-i érsektől a Septfontaines nevet. Valószínűleg a környék gazdag területeire utal a név, amely ugyan hét forrást jelent, de azok nincsenek errefelé. Első apátja Raoul abbé lett.

Egy pápa bulla 1138-ban erősítette meg az alapítást és a Szent Norbert által alapított premontrei rendhez való csatlakozását. A premontrei vagy más néven norbertrend missziója a szemlélődés, az apostoli szolgálat, menedék nyújtása és a szegények segítése volt. Szerzetesei fehér csuhát viseltek.

Az Apátság gyorsan fejlődött a 12-13. században. A Champagne-i hercegek, a Langre-i érsek és a helyi földesurak támogatásával mocsarakat csapoltak le, óriási területeket, szántóföldeket, szőlőket, erdőket műveltek meg. Számos malmot is működtettek.

1224-ben alapították az Apátságtól 3 km-re található, mai nevén Blancheville települést. 1299-ben Szép Fülöp francia király és felesége, aki Champagne hercegnője volt, királyi apátság rangra emelték. Ettől fogva látható címerén liliom.

A későbbi évszázadokban az apátság  többször esett áldozatul a tűzvésznek, rombolásnak, háborús  pusztításnak, ezért az eredeti épületek ma már nem láthatók. 

1643-tól P. Roussel abbé idejében megint szép idők köszöntöttek rá, ekkor hozták helyre a templomot és a hálótermeket is. Korábbi jelentőségét azonban a vallási élet hanyatlása miatt már nem tudta visszaszerezni. Királyi rangjának köszönhetően azonban megújulhatott a kolostorépület, ekkor építették a második szintet, befedve a nyitott kerengőt.

Az abbé lakosztályát, amely ma a család lakóhelye, 1750-ben  újították fel, majd később a melléképületeket is helyreállították.  Az épületegyüttes ekkor nyerte el mai formáját.

A templom akkoriban nem volt körbekerítve, nyitott volt az utca felé, bárki bármikor beléphetett. Bal oldalán a kolostorépület és a hozzá tartozó melléképületek azonban le voltak zárva, akárcsak a ma más tulajdonában lévő présház is, a kettőt föld alatti folyosó kötötte össze.

A nagy francia forradalom alatt állami tulajdonban került, a hét szerzetes békében elvonulhatott. Az apátsági vagyon, a földek, a farm, a malmok, az épületek többsége egy Chaumont-i előkelőség kezébe került, ekkor még jó állapotban, de mivel elhanyagolták őket, a templomhajó és a templomtornyok 1850 körül leomlottak, akárcsak a kolostort a templom felől elzáró épület. Ennek a helyén most alacsony kőkerítés látható. A tulajdonos három részre osztotta a birtokot, a földterületek nagy részét leválasztották a kolostor épületétől. Ekkor épültek a szomszédos épületek a leválasztott területeken, ezek ma sem tartoznak már az apátsághoz.

1886-ban  vásárolta meg a kolostor területét Paul-Emil Théodore Ducos, akinek anyja a környékről származott, apja pedig III. Napóleon minisztere volt.

Ide kapcsolódik egy szép történet, amely szerint a miniszter beleszeretett a hozzá szegődő szegény lányba, és feleségül vette, két fiúk született. Miután az asszony megözvegyült, fiaival visszaköltözött szülőföldjére Haute-Marne-ba. Később egyik fia, aki beleszeretett a környékbe, megvásárolta a romos apátságot, és újjáépítette. A kolostorépületet helyreállította, visszaépítette a templom egyik tornyát, romantikus stílusjegyekkel. Felkutatta a szerzetesek csontjait, és újra temette őket.  A külső, díszes kapu is ebben az időben készült. Ducos a helyreállított épületet csodálatos belső építészeti jegyekkel gazdagította, az épületben található négy kiadó szobának a falát mai is azok a 19. század eleji tapéták borítják, amelyeket valószínűleg még ő tettetett a falra, Ugyancsak ekkor alakították ki a család által mai is használt konyhát a csodálatos kandallóval és az egyetlen hatalmas körömből álló mosogatóval. (Sajnos, a család kérésére az épületben nem készítettem fotókat.)

Ducos a Haute-Marne-i önkormányzatra hagyta a vagyonát és a gyűjteményét azzal a kikötéssel, hogy megfelelően gondozzák a hagyatékot. Ez azonban nem történt így, ezért a későbbiekben a herceg  leszármazottjának unokahúga visszaperelte a hagyatékot. Ő volt a mai tulajdonos, Madame de Selva édesanyja.  Ő végeztette el azokat a legfontosabb munkálatokat, amelyek szükségesek voltak, hogy egyáltalán fennmaradjon az Apátság. Később lánya, Rosita De Selva  és férje leheltek új életet az épületekbe és az apátságba, amely természetesen műemlék. Ma is ők élnek itt.

A főépületben  négy kiadó szoba van, de két szépen helyreállított melléképületet is ki lehet bérelni. Egyes napokon meg is lehet látogatni az Apátságot az tulajdonos idegenvezetésével. A farmot teljesen ökológiai szemlélettel gondozzák, éppen a permakultúrás konyhakert kialakítása folyik.

ITT további képek és infók találhatók az Apátságról.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet!

Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Francia kaland blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a Francia kaland bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!