A Strasbourg-i Miasszonyunk katedrális asztrológiai órája igazi reneszánsz remekmű. Alig látsz fel a tetejére, olyan monumentális, pedig érdemes aprólékosan megfigyelni, mert fantasztikus részletei is vannak.
Az órának valószínűleg tartozéka volt egy asztrolábium (csillagóra) és egy naptár-óralap. Mindez a mai órával szemközti falon volt.és lépcső vezetett az egyes szintjeihez. Az egyes emeletekhez tartozó támasztékok helyei ma is látszanak – ennek alapján az óra kb. 18 méter magas és 7,7 méter széles lehetett!
A lábánál látható festett “zodiákus” figura az állatövi jelek és az emberi test egyes részei közötti kapcsolatot mutatta.
A 16. századra az óramű vas alkatrészei elrozsdásodtak, ezért új órát kellett építeni.
A második óra
1547 és 1574 között két matematikus (Christian Herlin és Conrad Dasypodius), két órásmester (Josias (de) és Isaac Habrecht) és egy festő (Tobias Stimmer) munkája nyomán jött létre a második óra. Ez egy, a bolygók mozgását egy csillagórán (asztrolábium) mutató asztrológiai óra volt. Ezen kívül egy öröknaptár mutatta a mobil ünnepeket 100 éves idősávban. A várható nap- és holdfogyatkozásokat pedig egy festményen követhették a látogatók.
A legenda szerint a konstruktőrt megvakíttatták, nehogy másnak is hasonló remekművet építhessen. Hiszen az óra nemcsak mint csillagászati eszköz figyelemreméltó, hanem a kiegészítő szerkezetei és a díszítése – festés, mozgó szobrok, automaták, hat hangon megszólaló harangjáték – is fantasztikus volt.
Lent egy 86 cm átmérőjű éggömb állt, egy pelikán figurával, és össze volt kapcsolva az óraművel, Fent a kupola tetején az első kakas aranyozott utódja szórakoztatta a nézőket minden délben
1838-ban fogott hozzá Jean-Baptiste Schwilgué, egy svájci autodidakta, aki miután kitanulta az órásmesterséget, matematikus, súly- és mértékhitelesítő, végül kivitelező vállalkozó is lett. Mindezt az óráért, merthogy gyerekkora óta az volt a vágya és életcélja, hogy a csodálatos óraművet ismét működésbe hozza. 50 évet kellett várnia rá, hogy hozzáfoghasson. Sőt a munka megkezdése előtt egy évet töltött azzal, hogy 30 munkását felkészítse a feladatra. Az építés végül több mint négy évig tartott, míg a remekművet 1842. december 31-én avatták fel.
A ma is látható, harmadik óra valójában két új szerkezetet jelent, amelyeket a elődje „dobozába” építettek bele. Újak voltak a számlapok, valamit az elhaladó apostolok is, máskülönben az óra ugyanolyan maradt, mint a korábbi.
A korábbi órák 100 évre előre mutatták meg a mobil ünnepek idejét, Schwilgué órája miden év végén megmutatták a következő év ünnepnapjait. Amennyiben rendszeresen karbantartották és felhúzták a szerkezetet, gyakorlatilag egy örökórát kaptak.
A húsvét idejének viszonylag egyszerű kiszámítási módját a 325. évi nikaiai zsinat rendelte el. Eszerint a húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőség, március 21. utáni első holdtöltét követő vasárnap.1582-ben azonban bevezették a Gergely-naptárat, ami némileg bonyolított a dolgon. Mindenesetre mai ismereteink szerint Schwilgué volt az első, aki a húsvétszámítást úgymond gépesítette 1821-ben (egy 1816-os prototípus után).
Ez a öröknaptár ma is az óra balján látható.
Számos városban (pl. Besançon, Beauvais, Koppenhága) kíséri hasonló „egyházi számológép” az asztrológiai órákat, ezek többé-kevésbé mind Schwilgué találmánya alapján készültek.
A legnagyobb kedvencek az automaták
A látogatók imádják az öröknaptárat a húsvétszámítóval, a bolygó-óralapot, a Nap és a Hold állását, valamit a nap- és holdfogyatkozásokat mutató órát, a hatalmas éggömböt. A legnagyobb kedvenc azonban a Krisztus előtt elvonuló apostolok menete, minden délben, amikor az életnagyságú kakas hármat kukorékol.
Minden negyedórában a középtájt üldögélő egyik angyal megszólaltat egy üveg harangot, a másik megfordítja a homokórát.
Feljebb a Halál vigyorog, az előtte elvonuló négy figura az élet egy-egy szakaszát jelöli: az első negyed a gyerekkort, a második a fiatalkort, a harmadik a felnőttkort és a negyedik az öregséget.
Az óra arany mutatói a napidőt, más néven középidőt, míg az ezüst mutatók a közép-európai időt mutatják. Télen a napidő mintegy 30,5 percet késik a közép-európai időhöz képest.
1987 óta emlékműnek/történelmi műalkotásnak számít (hivatalos kategória Franciaországban: monument historique).
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet!
Kérlek, hogy tartsd tiszteletben szerzői jogaimat. A Francia kaland blogon vagy a hozzá kapcsolódó felületeken megjelenő cikkek tulajdonosa és jogosultja a Francia kaland bloggere. Ezen szellemi alkotások teljes vagy részbeni felhasználása különösen, de nem kizárólag üzletszerzési, marketing vagy más egyéb kereskedelmi célra a blogger előzetes írásbeli engedélye nélkül szigorúan tilos!